Június 10-én a parlament a költségvetési törvény heves vitái közé beiktatta a családi csődvédelemről szóló törvény vitáját is. A törvényjavaslat 100 oldalnál is hosszabb, és a költségvetésről szóló törvényhez hasonlóan éles viták jellemezték a javaslat beadása utáni reakciókat.
A KDNP véleménye szerint a magáncsőd intézménye tömegeken fog segíteni, az ellenzéki pártok – köztük leginkább a Jobbik – véleménye szerint a családi csőd a szigorú igénylési feltételek miatt szinte alig érint valakit. A vitában, úgy tűnik, a kisebbik kormánypártnak van igaza, jóllehet az ellenzéki aggodalmakat is érdemes figyelembe venni.
A KDNP javaslata szerint a csődvédelem önkéntes, vagyis sem a bankok, sem a rezsicégek nem kényszeríthetnek senkit arra, hogy lépjen be a csődvédelembe. Ezzel minden fél egyetért. A törvényjavaslat értelmében azok igényelhetik a magáncsődöt, akiknek az adóssága több mint 2 millió forint, de nem éri el a 60 millió forintot. Ezt a korlátozást például a Jobbik feleslegesnek tartja, és az ellenzéki párt szerint a 60 milliónál többel tartozóknak is lehetővé kellene tenni a csődvédelem igénylését. A kormánypárt – számokkal alátámasztható – véleménye szerint a kiterjesztés felesleges lenne, mivel az átlagos tartozási összeg 12–14 millió forint körül van, de még a nagyobb hitelek is csak 20–25 millió forintosak, tehát a 60 milliós határ olyan bő, hogy abba lényegében mindenki belefér.
A csődvédelem igénybe vételével kapcsolatban az ellenzéki pártok kritikái közül figyelemre méltóbb az, amely szerint a törvény sokkal nagyobb hatalmat az a csődgondnokoknak, mint amire eredetileg számítani lehetett. Az első hírektől a 2015 elején napvilágra került információkig mindenki arra számíthatott, hogy a csődgondnok csupán a jelentősebb pénzkiadásokba szólhat bele. Ezzel szemben a törvény szerint a gondnok egy hírhedté vált cím szerint „még a parizervásárlásba” is beleszólhatna.
A javaslat részlet vitájának teljes bemutatására nincs lehetőség, azonban címszavakban a következők hangzottak még el:
A Jobbik hiányolja egy olyan családsegítő bevonását, aki nem szólna bele a család pénzügyeibe, de közvetítene az adós és a hitelezők között. Az ellenzéki párt felvetette azt is, hogy a nehéz helyzetbe került, tehát vélhetően munka nélküli személyek megsegítésére ingyenes átképzési programokat kellene indítani. Szintén felvetődött az „elsétálás joga”, vagyis hogy az 5–7 éves csődidőszak lejárta után a megmaradó adósság 100%-át engedjék el a jól törlesztő adósnak.
Az LMP általánosságokat fogalmazott meg: nem látják biztosítottnak, hogy a csődgondnok (valóban szigorú) beavatkozása után lesz-e elegendő pénze a családoknak a létfenntartásra. Felszólaltak továbbá a nemzeti ingatlanalap létrehozása érdekében, amely a lakás nélkül maradt adósokon segítene.
Az MSZP szintén a lakásukat már elvesztett emberek érdekében szólalt fel. Megalapozott véleményük szerint a csődvédelem nem segít azokon, akiket már kilakoltattak – kérdés, hogy a csődvédelem egyáltalán megcélozta-e ezeket az embereket. Az ellenzéki párt szerint a Magyarországon üresen álló lakások bevonásával sok, lakásvesztett emberen lehetne segíteni.