Ha közvélemény-kutatást tartanának, hogy a családi csődvédelemnek mi a lényege, aligha érné el a 10 százalékot azok aránya, akik úgy felelnének: „Az, hogy engedjék el a tartozásom egy részét.”

Pedig a családi csődvédelem egyik legfontosabb eleme (vagy talán a legfontosabb következménye?) a tartozás egy részének elengedése. A legkorábbi, 2009 során felbukkanó hírekben még nem volt szó arról, hogy a családi csődvédelem rendszerébe belépő magánszemélyek pontosan milyen előnyökhöz jutnának.

A magáncsőd intézményének pozitív hatásait később kezdték el kidolgozni, így került bele az a rendelkezés, hogy a csőd ideje alatt a hitel jelzálogául szolgáló ingatlan nem árverezhető el (moratórium).

A legkésőbbi, 2015-ös javaslatokban fogalmazódott meg először konkrétan, hogy a csődvédelmi időszak lejártakor az addig rendszeresen fizető adós tartozásának egy részét elengedi a bank vagy a rezsicég.

Egy elméleti modellen bemutatva: tegyük fel, hogy az adósnak 1 000 000 forint villanyszámla-tartozása van. A csődgondnok megállapodik a szolgáltatóval, hogy az adós 10 éven át fizet havi 6000 forintot. Tíz év múlva az adós befizetése csak 720 000 forint lesz, azonban jó fizetési moráljára való tekintettel a maradék 280 000 forintot elengedi az áramszolgáltató.

A példa fiktív, azonban a számok nagyon is valósak. A csődgondnok akár 50%-os (!) adósságelengedést is kijárhat azoknak az adósoknak, akik rendszeresen fizetik a rezsicéggel/bankkal kialkudott havi adósságtörlesztést.